A Ricoh/Pentax bejelentette, hogy nem váltanak tükör nélküli kamerákra, maradnak a DSLR-nél.
Ha ezt egy évvel ezelőtt teszik, azt hiszem ugyanazt mondtam volna, mint sok dilettáns a külföldi fórumokon, - hogy mekkora hülyeség. Most viszont azt gondolom, hogy jól meg hányták-vetették a dolgot és ez az egyetlen járható út számukra.
Biztosan erre jutottak a Ricoh-nál is, mert egy nagyon korrekt múltidéző kampányt is kerekítettek a bejelentés mellé. De hogy miért gondolom, hogy ez a jó döntés úgy, hogy közben minden más gyártó piacra dobta már a milc gépét, sőt többen már túl vannak az első generáción (a Sony már a sokadikon)? A Pentax egy nagyon kis szegletét birtokolja a jelen fényképező piacának. Tulajdonképpen a családias légkör az egyik összetartó ereje a Pentaxosoknak-oknak. Nincsenek a többi gyártóra rálicitáló objektívjeik, sokkal inkább az APS-C vonalat erősítik a vázaik, mindössze egy zászlóshajó full frame gépük van és az is híján van például olyan funkcióknak mint a 4k videó, ami mondjuk a Canonnál már belépő szint. A Pentax elkötelezte magát a fotózás iránt és nem kíván hibrid gépeket gyártani.
Na de miért jó nekik maradni a tükörnél? Dacára a kampánynak én azt gondolom ez egy kompromisszumos megoldás volt, amiből igyekeznek a legjobban kijönni. A Pentax ugyanis valószínűleg nem élne túl egy objektív csatlakozó, vagyis bajonett váltást. A K bajonett, melyet a gyártó kisebb változtatásokkal 1975 óta használ, minden vázzal kompatibilis visszafelé, maximum néhány funkciót nem érünk el az adott objektívvel. Ez egy hatalmas előny, ami ilyen hosszú időn át egyetlen más gyártónál sem állt fenn. Ugyanakkor ez az előny most a cég legnagyobb hátránya is, mert egy tükrös rendszerre tervezett csatlakozást az eltérő bázistávolság miatt nem lehet csak úgy adaptálni tükör nélkülire. A fenti okból kifolyólag született meg a Canon RF bajonettje és a Nikon Z csatlakozása.
A Ricohnál nincs meg az a nyereség többlet, vagy tartalék, amit arra lehetett volna fordítani, hogy új csatlakozást és hozzá tartozó teljesen új objektíveket fejlesszenek ki. Az egyetlen járható út tehát, hogy továbbra is DSLR gépeket fejlesztenek és gyártanak de nem a többi gyártó után kullogva, hanem a zászlójukra tűzve ezt, mint célt. És hogy ez miért működhet? Mert a többi gyártó rövidesen teljesen felhagy a tükörrel szerelt digitális gépek gyártásával. A Canon már be is jelentette, hogy nem fejleszt már új DSLR gépet. A Sony és a Panasonic már évek óta nem is foglalkozik ezzel a szegmenssel és nagyon valószínű, hogy a Nikon D6 volt az utolsó komoly tükrös a másik nagy gyártónál. Ezek után a Pentax maradhat az ami most is, egy kis közösség megbízható és szeretett kamerája. A kis közösség pedig korántsem olyan kicsi, mindig lesznek olyanok, akik sohasem fognak elszakadni az optikai keresőtől és olyanok is, akik egy letűnt kor technológiájával akarnak majd fotózni a jelen korra aktualizálva.
Én szurkolok a Pentaxnak, mert ez az a gyártó amiben van még szív, amelyiknek a lencséiben és vázaiban még mindig van valami, amit nem lehet számokkal vagy méréssel kifejezni. Valami, ami a Pentax használókat Pentaxianná teszi.